Mi az a major depresszió?

A major depresszió vagy unipoláris depresszió a tartós lehangoltság állapota, amely azonban diagnózisként csak akkor állja meg a helyét, ha megfelel bizonyos diagnosztikus kritériumoknak. Mivel azt a diagnózist csak orvos mondhatja ki, az alábbiakban a teljesség igénye nélkül olvashatók a főbb jellemzők: 

• Hosszú ideig (legalább két hétig) fennálló, mély depressziós hangulat.
• Az érdeklődés és örömérzet jelentős csökkenése szinte minden tevékenység iránt.
• Figyelmetlenség, motiválatlanság, lassú gondolkodás.
• Érzékelhető testsúlyváltozás - étrendváltoztatás, fogyókúra nélkül.
• Túl sok vagy túl kevés alvás, a hét legtöbb napján.
• Értéktelenség érzése vagy túlzott/ indokolatlan bűntudat.
• Halállal, illetve öngyilkossággal kapcsolatos gondolatok.

A súlyos depresszió (unipoláris depresszió) a hangulati hullámzások hiánya miatt különbözik a bipoláris zavartól, bár a depressziós fázis tünetei hasonlóak lehetnek.

Mi a bipoláris zavar?

A bipoláris spektrum egy olyan zavar-család, amiben az elsődleges tényező a hangulati, érzelmi élet szabályozásának zavara. Ennek a hangulati, érzelmi hullámvasútnak két véglete van: az egyik, amikor nagyon felhangolt, kreatív, energikus valaki, ennek mindenféle lehetséges túlzásaival, a másik pedig a depresszió, ami ennek az ellentéte. Az utóbbi két évtizedben azonban tudományosan is igazolódott, hogy nem csak a szélsőséges formák tartoznak ebbe a csoportba, hiszen van, amikor nem ér el ilyen patológiás mértéket a hangulatingadozás, mégis bipolaritásról van szó.

A modern diagnosztikus rendszerek bevezettek a konkrét tüneteken túlmenően két olyan kritériumot, ami szükséges ahhoz, hogy ki lehessen mondani a betegség diagnózisát. Az egyik, hogy az állapot jelentős mértékű funkciókárosodást okozzon a páciensnek a tanulásban, a munkában, a kapcsolataiban, a mindennapjaiban, a másik pedig, hogy az illető úgy érezze, nagy szenvedést él meg. Ez például a külvilág számára egy nehezebben észrevehető jellemző is lehet, ugyanis sokszor az érintettek óriási erőfeszítések árán, de igyekeznek fenntartani a „normális” életvitelüket – hangsúlyozza Veres doktornő. 

A bipoláris zavar jellemzői:

• Váltakozó mániás vagy hipomániás (felhangolt) és depressziós fázisok.
• A mániás fázisokra jellemző a kiemelkedően „jó” hangulat, fokozott aktivitás, nyugtalanság, alacsony alvásigény.
• Súlyos esetekben a mánia hatással lehet az ítélőképességre, és kritikátlan döntésekhez vezethet, olyan szélsőséges példákkal, mint amikor valaki a határait jelentősen átlépve vásárol vagy szexuális kapcsolatokba bonyolódik.
• Kiszámíthatatlan érzelmi ingadozások, egyik végletből a másikba való átcsapás.

Más a diagnózis, más a terápia célja

Sokszor nem könnyű a folyamat elején elkülöníteni a major depressziót a bipoláris zavartól, különösen, hogy elsőre nem biztos, hogy a páciens mániás lesz, hanem csak az unipoláris depresszióra jellemző tünetek jelentkeznek. Gyakran ekkor nem is veszik számításba a bipoláris zavar lehetőségét, ami komplikációk forrása lehet. Mihamarabb célszerű ugyanis elkülöníteni a kettőt egymástól, mert a kezelés és a betegség menedzselése is eltérő. Éppen ezért hosszú távon is döntő a körültekintő mérlegelés, csak alapos differenciálás után lehet diagnózist felállítani – hangsúlyozza dr. Veres Andrea főorvos, a Pszichiátriai Központ – Prima Medica pszichiátere.

– Ha végül megszületik a bipoláris zavar diagnózisa, a cél a hangulat stabilizálása, „középre hozása” gyógyszeres kezeléssel, pszichoterápiával és a megfelelő életmód kialakításával. Ha pedig major depresszió lesz a diagnózis, akkor ugyancsak gyógyszerekre és pszichoterápiára és életmódra támaszkodhatunk, de itt a cél a hangulati mélységek elkerülése. Mindkét esetben igaz, hogy a jól kezelt betegség nagyon komoly életminőség változást hozhat a páciensek és a környezetük életében is.

Forrás: Pszichiátriai Központ – Prima Medica

Gyógyhír Magazin