1. tévhit: „A prosztatarák csak idősebb férfiakat érint.”
Valóság: Bár a prosztatarák előfordulása az életkor előrehaladtával nő, a betegség fiatalabb férfiaknál is előfordulhat. 50 éves kor felett az esetszám jelentős mértékben megugrik, és leggyakrabban 65-80 éves kor között születik diagnózis, ugyanakkor az esetek több mint 35%-ában ennél fiatalabbak. A magas kockázati csoportba tartozóknak 40 éves kortól, mindenki másnak 50 éves kortól javasolt az urológiai szűrővizsgálaton való részvétel – még panaszmentesen is, hiszen a prosztatarák korai stádiumban sokszor nem mutat tüneteket.

2. tévhit: „A prosztatarák nem lehet örökletes eredetű.”
Valóság: A családi előzmények növelik a prosztatarák kialakulásának kockázatát. Azoknak a férfiaknak, akiknek az édesapját vagy fiú testvérét 60 éves koruk előtt prosztatarákkal diagnosztizálták, közel 3-szor akkora esélyük van a daganatra mint másoknak. Ezért azoknak a férfiaknak, akiknek családjában előfordult a betegség, különösen fontos a szűrővizsgálatokon való rendszeres részvétel.

3. tévhit: „Ha a közvetlen családtagjaimnál nem jelentkezett a betegség, én sem lehetek prosztatarákos.”
Valóság: Fontos tudni, hogy a prosztatarákos eseteknek csak 5-10%-a örökletes eredetű, kialakulásában más fontos tényezők is közrejátszanak, például a hormonális egyensúly hiánya, az elhízás, a dohányzás, az alkoholfogyasztás vagy az inaktivitás, így azok sem dőlhetnek hátra megnyugodva, akiknek a családjában nincs daganatos előzmény.

4. tévhit: „Biztosan nincs prosztatarákom, hiszen semmilyen tünetem nincs.”
Valóság: A prosztatarák kezdeti stádiumában gyakran nincsenek kifejezett tünetek. Később sem mindenki tapasztal tüneteket, vagy olyan nem jellegzetes jeleket észlel (pl. gyakori vizelési inger, merevedési zavarok, derékfájdalom), amelyeket más állapotok, betegségek eredményei is lehetnek. Emiatt is olyan fontos a szűrővizsgálatokon való rendszeres részvétel, ami segíthet a betegség korai felismerésében.

5. tévhit: „A magas PSA-szint mindenképp prosztatarákot jelez.”
Valóság: Az emelkedett PSA-szint nem kizárólag prosztatarákra utalhat, többek között jóindulatú prosztata-megnagyobbodás (BPH), illetve prosztatagyulladás is növelhetik az értékét. Klinikai vizsgálatok alapján a magas PSA-értékű férfiak jelentős részénél nem mutatható ki daganat, ezért a PSA-t önmagában nem tekintik diagnosztikus markernek. A prosztatarák diagnózisa többféle vizsgálati módszer együttes alkalmazását igényli, például MRI-alapú képalkotást és szükség esetén biopsziát.

6. tévhit: „A prosztatarák gyorsan végstádiumba jut.”
Valóság: A prosztatarák lassan növekvő daganat, olykor 10-30 év is eltelik, mire az életet veszélyeztető stádiumba jut. A prosztatadaganat sok esetben évekig vagy akár évtizedekig lokalizált marad anélkül, hogy súlyos klinikai tüneteket okozna. A lokalizált prosztatarák 10 éves relatív túlélése 95% feletti, ami egyértelműen cáfolja a betegség gyors, elkerülhetetlen előrehaladásának tévhitét. A gyors stádiumváltás inkább a magasabb agresszivitású, ritkább tumoraltípusokra jellemző.

7. tévhit: „A prosztatarák csak műtéttel kezelhető.”
Valóság: A prosztatarák kezelése többféle módon történhet, beleértve a műtétet, sugárkezelést, hormonterápiát és aktív megfigyelést is. A kezelési módot a daganat stádiuma és a beteg általános állapota alapján választják meg.

8. tévhit: „A prosztatarák halálos kimenetelű.”
A korai stádiumban felismert, helyben maradó (lokalizált) vagy csak a közeli struktúrákra kiterjedő (regionális) prosztatarák jól kezelhető, gyógyítható, az 5 éves túlélési arány közel 100%-os, a magasabb stádiumú, távoli áttétet adó (metasztatikus) formánál 28%-os ez a mutató.

A prosztatarák korai felismerése és kezelése jelentősen javíthatja az érintettek életkilátásait. A rendszeres szűrővizsgálatok és az egészségtudatosság növelése kulcsfontosságúak a prosztatarák megelőzése és az életkilátások javítása érdekében.

A cikk a Budai Egészségközpont urológusának közreműködésével készült.

Gyógyhír Magazin