Ott voltam a Trón című szuperprodukció premierjén, ami úgy kezdődött, hogy Ember Márkkal kijöttetek a színpadra, már jelmezben, de civilként megszólalva és köszöntöttétek a nézőket. Úgy éreztem, hogy ez egy élő show műsor, hiszen fellelkesítettétek a nézőket, pillanatok alatt koncerthangulat lett. Arra gondoltam, hogy ez számotokra is egy olyan korszakalkotó élmény,  amit nem tudom, hogy lehet-e überelni egy élet során.
Valami nagyon új dolog indult el, ezt mi is érezzük, átéljük. Bár akkor, azon az estén – sporthasonlatnál maradva – a kezdőrúgásnál csak azt éreztük, hogy ez megtörtént. Utólag fogja fel az ember, hogy részese egy színház újjászületésének, újragondolásának. Valahogy most az egész színházban megvan ez a hangulat, ez az érzés, amit nem mondunk ki mindennap, de érezzük, hogy valami különleges indult el, és azt érezzük, hogy nagyon kíváncsiak rá az emberek, és szerintem tudjuk a súlyát is, meg azt is, hogy bizalmat kaptunk, amit meg kell szolgálni. Árad felénk az emberek szeretete. Egyébként a premier előtti nap volt a Lázár Ervin program keretében egy olyan lehetőség, hogy eljátszhattuk a darabot kétszer, 1800 diák előtt, tulajdonképpen ők voltak az első teszt közönségünk. Nagy nap volt szerintem: 1800 gyerek előtt játszani, az azért nem semmi.

Valamelyik interjúban azt mondtad, hogy úgy érzed, hogy a Jóisten a tenyerén hordoz. Eddig tényleg bejött az élet neked, az abszolút látszik.
Amikor benne vagy sok-sok siker produkcióban, és azt érzed, hogy egyszerűen  megtörténnek veled a nagyon jó dolgok, akkor ezt tényleg csodaként éled meg. Nyilván benne van a teljesítményed, a tehetséged, az akarásod, a munkád, az erőd, de a lehetőséget mégiscsak a sors hozza. 

Arra vagyok kíváncsi, hogy a sikerszéria kellős közepén, hogyan döntötted el magadban,  hogy egy Vígszínházból átigazolsz egy izgalmas, de mégis kezdődő valamibe?  
Érzés alapján szoktam dönteni, hogy hogyan lépek tovább. Négy csodálatos évet töltöttem a Vígben, de azt is éreztem, hogy jó lenne megtapasztalni egy új közeget, jó lenne egy másik levegőbe is beleszippantani. És akkor jött a megkeresés Szente Vajktól. Izgalmas volt, hogy része lehetek egy induló színháznak, remek szerepajánlatokkal kínáltak meg, annyira impozáns volt az egész. De kétségtelen, hogy elég komoly döntési helyzetbe kerültem.

Hogyan viszonyult a döntésedhez a Vígszínház?
A legkorekktebbül, ahogy csak lehet. Szinte minden szerepemet megtarthattam, játszom A nagy Gatsbyben, maradt a Barátom, Harvey, Az Imposztor, és a Pál utcai fiúk is. 

És mennyit vagy otthon? Most hallottam a telefonban, hogy a pici sírni kezdett és te olyan kedvesen nyugtattad meg. 
Amikor nem dolgozom, otthon vagyok. És persze segítek, amiben tudok, a feleségem, Gál Réka Ágota szintén színésznő, igyekszem, hogy ő is tudjon pihenni, feltöltődni, a saját szerepeire koncentrálva készülni. Gerő most nyolc hónapos, hatalmas és nagyon új dolog átélni, hogy apa vagyok, hogy a feleségemmel szülők lettünk, hogy az életünkben a kisfiúnk a legfontosabb.

Tervezetek több gyermeket is?
Meglátjuk. Szerintem ez a világ egyik legjobb,  és legnehezebb dolga, hogy felelős leszel valakiért, aki félig-meddig lényegében te vagy. Egyelőre most a kisfiúnkra koncentrálunk,  de abszolút nem zárkózunk el attól, hogy újabb életeket teremtsünk. 

Az, hogy ilyen hihetetlenül jól mennek a dolgaid,  és tényleg látszik, hogy a tehetséghez párosul a szerencse, mennyiben változtatott meg téged? Van-e benned valami olyan fék, ami jelzi, hogy azért maradj olyan ember, amilyennek megszerettek a környezetedben, meg amilyennek először láttunk?  
Nyilván az ember változik, és fura is lenne, ha olyan lennék, mint 18 évesen, az azt jelentené, hogy nem fejlődöm, és akkor nem tudnám csinálni ezt az egészet. Valahogy egyre több dolog történik velem, sok impulzus ér, és érdekes, hogy mindez azt váltja ki belőlem, hogy még sokkal többet kell tennem, felelősségem megdolgozni a sikerért. Nem emlékszem olyan helyzetre, amikor egyszerűen csak bele kellett ülni a készbe. A teljesítmény nélkül nincs eredmény és minél komolyabb, minél felnőttebb valaki, minél több mindent él át egy művészember, annál inkább tudja, mi az, ami egyensúlyban tarthatja: a folyamatos fejlődés iránti vágy, a befektetett munka, és az alázat, mert soha nem szabad azt hinni, hogy „készen vagyunk”.

Vincze Kinga

Fotó: Kaszner Nikolett

Gyógyhír Magazin