Hétköznapi okok az erős, gyors szívverés mögött

A szívritmuszavar sokszor teljesen ártalmatlan, sok esetben még tünetet sem okoz, és csak véletlenül derül rá fény egy vizsgálat során. Más esetekben úgy érezhetjük, hogy a szívünk nem szabályosan ver, egy-egy nagyobb dobbanást, extra ütést, esetleg kimaradást, vagy szapora, rendetlen szívműködést észlelünk. Ennek számos, ártalmatlan, hétköznapi oka is lehet, például:

• egy akut stresszhelyzet,
• túl sok koffein fogyasztása,
• bizonyos gyógyszerek, akár szívgyógyszerek mellékhatása,
• elektrolit vagy ásványi anyagok (magnézium, kálium, kalcium) egyensúlyának felborulása a szervezetben,
• nem ártatlan ok, de nem szervi eredetű az alkohol-, a cigaretta-, a drog használat.

Mikor igényel sürgősségi ellátást a szabálytalan szívverés?

A szívritmuszavarok bizonyos formái, például a kamrai tachycardia nagyon gyors, szabálytalan szívritmust eredményeznek. Az ún. tartós kamrai tachycardia veszélyes lehet, mivel a kamrák nem tudnak eléggé telődni, illetve nem tudják megfelelően pumpálni a vért. Ezért vérnyomásesés, akár szívelégtelenség alakulhat ki. Ez a fajta szívritmuszavar azért is válhat veszélyessé, mert kamraremegéssé (kamrafibrilláció), a szívleállás egy fajtájává alakulhat át.  Ennek tünetei:

• ájulás,
• alig tapintható pulzus,
• alig mérhető vérnyomás,
• görcsroham.

A kamraremegést (vagy legalábbis az ilyen feltűnő tünetekkel járó állapotot) rendkívüli vészhelyzetként kell kezelni, azonnal újraélesztést kell alkalmazni és mentőt kell hívni!

Mikor szükséges a kivizsgálás?

Mindenképpen érdemes orvoshoz fordulni, ha kimaradó dobbanásokat, gyengeséget, szédülést, esetleg ájulást tapasztalunk, illetve, ha a családban előfordult már szívritmuszavar vagy egyéb szívbetegég. Ez akkor is szükséges, ha maga a rosszullét, a tünet elmúlt. A leggyakoribb szívritmuszavarnak számító pitvarfibrilláció például sokszor teljesen tünetmentes, ugyanakkor tudni kell, hogy az embóliaveszély ilyenkor is fennáll. Ezért fontos, hogy már az enyhébb figyelmeztető jeleknél is forduljunk kardiológushoz. Ezek legtöbbször az alábbiak:

• szabálytalan és/vagy gyors szívdobogásérzet,
• indokolatlan fáradtság,
• légszomj,
• szédülés,
• mellkasi fájdalom.

A korai felismerés a tünetmentes esetekben is döntő jelentőségű az esetleges komoly következmények, például szívmegállás, stroke elkerülése végett.

A diagnózis lépései és a kezelés lehetőségei

Ha valaki tünetekkel vagy rizikófaktorokkal fordul orvoshoz, eldöntjük, milyen vizsgálatokra lehet szükség a diagnózishoz. Rizikófaktornak számít például a meglévő szív-érrendszeri betegség, a pajzsmirigy alul- és felülműködés, a cukorbetegség, az alvási apnoé, az elhízás, a dohányzás, a magas vérzsírszintek, az idősebb életkor, bizonyos veleszületett állapotok. Ilyenkor a nyugalmi EKG mellett fontos lehet a terheléses EKG, a 24 órás vagy 7 napos Holter EKG, a szívultrahang, különböző laborvizsgálatok és esetleg más speciális vizsgálatok – ismerteti dr. Jenei Zsigmond Máté, a Kardioközpont – Prima Medica kardiológusa.

Ha kiderül, hogy valóban szívritmuszavarról van szó, a cél, hogy meghatároztuk annak okát, hogy megkezdődhessen a célzott kezelés. Ez a kiindulástól függően történhet például gyógyszerekkel, vaspótlással, a szervezet elektrolit-háztartásának szabályozásával, a háttérben álló betegség kezelésével, beültetett defibrillátorral, pacemakerrel, kardioverzióval vagy katéteres ablációval.

A kezelés célja, hogy megakadályozható legyen a vérrögök képződése (különösen pitvarfibrilláció esetén), hogy normál keretek közt maradjon a pulzus, hogy ha lehetséges, visszaálljon a normál szívritmus. Vagyis törekedni kell minden rizikófaktor mérséklésére vagy kiiktatására, ami szívbetegséget vagy stroke-ot okozhat.

Forrás: Kardioközpont – Prima Medica

Gyógyhír Magazin