A hegképződés egy összetett biológiai folyamat, amely során a test a sérült szöveteket regenerálja. A gyógyulás négy fő szakaszból áll: a vérzéscsillapításból, a gyulladásos szakaszból, a sebzáródás időszakából és az újjáépülési fázisból. Ez utóbbi akár évekig is eltarthat, és a hegszövet végül kevésbé rugalmas lesz, mint az eredeti bőr.

Milyen hegek igényelnek kezelést?

Többféle problémás hegtípus létezik. A hipertrófiás hegek domborúak és kiemelkedőek, de a seb határain belül maradnak, gyakran viszketnek vagy fájdalmasak. A keloid hegek a seb határain túl terjednek, csillogó, kemény felszínűek. Az atrófiás hegek – amelyek gyakran akné vagy bárányhimlő után alakulnak ki – bemélyedtek, mivel kevés kollagén termelődik. A kontraktúrás hegek pedig behúznak a mélybe, ami mozgáskorlátozottságot okozhat.

A hegképződést számos tényező befolyásolja: a sebészi technika, a seb mérete, az életkor, a heg elhelyezkedése, a genetikai hajlam és a véralvadási sajátosságok. A lehetséges szövődmények között szerepel a fájdalom, a viszketés, a mozgásbeszűkülés, és ha a heg szervek közelében helyezkedik el, az érintett belső szervben is panaszok alakulhatnak ki.

Tévhitek a hegekről

Dr. Gyenesné Jákob Zsuzsanna gyógytornász, manuálterapeuta szerint számos tévhit él a köztudatban. Sokan úgy gondolják, hogy a hegek csak esztétikai problémát jelentenek, pedig mozgásbeszűkülést és fájdalmat is generálhatnak, akár a test távolabbi pontjain is. Egy másik elterjedt tévhit, hogy a régi, gyerekkori hegek már nem okozhatnak panaszt – valójában gyakran csak évek múltán jelentkeznek a tünetek.

Sokan azt hiszik, hogy a laparoszkópos műtétek utáni apró hegek nem okozhatnak problémát. A valóság azonban az, hogy a mélyebb szövetekben a beavatkozás olyan folyamatokat indíthat el, amelyek letapadáshoz vezetnek – függetlenül attól, hogy a bemeneti heg aprócska. Az is téves elképzelés, hogy ha kívülről szép a heg, akkor belül is megfelelő állapotban van.

Kezelési lehetőségek

A hegkezelés sikere nagyban függ attól, hogy mennyire korán kezdődik el a megfelelő terápia. A megfelelő folyadékbevitel, a sérült terület rendszeres mozgatása és a fokozott fehérjebevitel mind elősegítik a gyógyulást. A friss heget nem szabad napoztatni, és a gyógyulást követő harmadik héttől érdemes szakember segítségét kérni a hegmobilizáció elkezdéséhez.

A konzervatív kezelések között szerepel a célzott hegkezelés, a Stecco-féle fasciamanipuláció és a speciális gyógytorna (PNF), amely az ideg-izom kapcsolatot erősíti. Otthon is végezhető nyújtó és mobilizáló gyakorlatok, SMR hengerezés, valamint légzőgyakorlatok, amelyek a feszültség csökkentésében segítenek.

Hogyan zajlik a professzionális hegkezelés?

A szakszerű hegkezelés általában egy részletes állapotfelméréssel kezdődik, amely során a terapeuta kikérdezi a pácienst jelenlegi panaszairól és korábbi sérüléseiről, műtéteiről. A fizikális vizsgálat során megtapintja a heget, megvizsgálja annak eltolhatóságát, felemelhetőségét minden irányban, és azt is, hogy ez okoz-e fájdalmat. A kezelés során finom nyomásokkal és húzásokkal, a fájdalomhatárig kezelik a heget. A cél a hegek mobilizálása, a környező szövetek rugalmasságának javítása és a funkcionális mozgás helyreállítása.
A jó hír, hogy nem minden heg okoz problémát, de fontos megérteni, hogy egy régi műtéti heg akár a test egy távolabbi pontján is generálhat.

Gyógyhír Magazin