Nem csak a fogyás lehet a cél

Az inzulinrezisztencia (IR) erős összefüggést mutathat a túlsúllyal, az elhízással, hiszen minél nagyobb ugyanis a túlsúly mértéke, annál nagyobb az esély az inzulinrezisztencia, és később a 2-es típusú cukorbetegség kialakulására, de ennél mégis összetettebb a helyzet. Éppen ezért az IR diéta fő célja sem lehet kizárólag a fogyás, hiszen emellett az is fontos, hogy csökkentse a vércukor- és inzulinszint nagy ingadozásait, és javítsa a szervezet inzulinérzékenységét. Az étrendnek ezért több célt is ajánlott elérnie:

• egyenletesebb vércukorszint,
• kisebb inzulincsúcsok,
• könnyebben elérhető és hosszabban tartó teltségérzet,
• testsúlycsökkentés vagy testsúly karbantartás,
• hosszú távon a 2-es típusú cukorbetegség kockázatának csökkentése.

Elég lehet ehhez csak a kalóriákat számolni?

A gyakori elképzeléssel szemben, az IR étrendnél nem mindig elégséges csupán a kalóriaszámlálást gyakorolni. Ugyanakkor igaz, hogy ha valaki kalóriadeficitben van fogyni fog, ami már önmagában is sokat javíthat az inzulinérzékenységen, de fontos az elegendő fehérje és rostfogyasztás is mellette, hiszen az izomtömeg megtartása és növelése tovább javítjak a sejtek inzulinérzékenységét, ezzel is csökkentve az inzulinszinteket – hangsúlyozza Kuffa Bianka, az Életmód Orvosi Központ – Prima Medica dietetikusa.

- Az IR-diéták azért foglalkoznak külön a szénhidrátok típusával és elosztásával, mert ugyanannyi szénhidrát nagyon eltérő inzulinválaszt válthat ki. Egy gyorsan felszívódó, cukros étkezés után könnyebben jön éhség, fáradtság vagy falás, míg egy rostosabb, fehérjében gazdagabb étkezés stabilabb energiát adhat. Nem mindegy tehát, hogy valaki a tervezett 500 kalóriát cukros péksüteménnyel és üdítővel veszi magához, vagy éppen csirkehússal, rizzsel és zöldséggel. Kalóriában nyilván lehet ugyanannyi a kettő, de a vércukor- és teltségérzet-hatásuk teljesen más lehet.

Új megközelítés, modern szemlélet

Régebben az IR-diéták sokszor nagyon szigorúak voltak, fix grammos szénhidrát bevitelt, 160 grammos diétát, és hasonló erős megkötéseket tartalmaztak. Ma már sok dietetikus és orvos inkább azt tartja elsődlegesnek, hogy fenntartható-e az étrend, javulnak-e a laboreredmények, csökken-e a testsúly vagy a derékbőség és természetesen, hogy jobban érzi-e magát az illető. Vagyis nem feltétlenül kell „tökéletes IR-diétát” követni ahhoz, hogy valaki javulást tapasztaljon.

Nem csak étkezés, hanem életmód

Bár az IR esetében döntő a táplálkozás, sokkal inkább az életmód szerepét szoktuk hangsúlyozni azoknak, akik szeretnék megakadályozni a cukorbetegség kialakulását, szeretnének fogyni és akár visszafordítani a folyamatot – hangsúlyozza a dietetikus.

- Ahhoz, hogy az inzulinrezisztenciából visszaállítható legyen az e tekintetben egészséges állapot, újra képessé kell tenni a sejteket, hogy hatékonyan használják fel a glükózt az energiatermeléshez, és ezáltal csökkenjen a vércukorszint. Ez a cél jobbára életmódbeli változtatásokkal érhető el, bár minden esetben szükséges endokrinológussal, diabetológussal is konzultálni.

Ezek a legfontosabb gyakorlati célok

• Ne csak a szénhidrát mennyisége számítson, sokszor fontosabb a minőség és a körítés. A fehérje, zsír és rost együtt lassítja a szénhidrát felszívódását.
• Minden étkezésben legyen fehérje, ez az egyik legegyszerűbb és leghasznosabb szokás. A fehérje ugyanis telít, csökkentheti a nassolási vágyat és segíthet stabilabban tartani a vércukrot.
• Figyeljünk a rostokra, ami különösen hasznos IR esetén. Sok embernél már az is segít, ha minden főétkezéshez kerül zöldség.
• Nem kell démonizálni a szénhidrátot, az IR nem azt jelenti, hogy „tilos a szénhidrát”. Sokaknál jól működik a burgonya, a rizs, a gyümölcs, a zab, a teljes kiőrlésű kenyér, ha az adagok ésszerűek és az étkezés összességében kiegyensúlyozott.
• Legyünk óvatosak a folyékony kalóriával, az üdítők, a cukros kávé, a gyümölcslevek nagyon könnyen megdobhatják a vércukrot anélkül, hogy jól laknánk.
• A mozgás szinte „gyógyszer”, ezért nagyon hatékony, ha sétálunk egyet étkezés után, ha rendszeresen végzünk erősítő edzést és általánosságban is növeljük a napi aktivitást.

Dióhéjban

Inzulinrezisztenciánál nem csak a kalóriabevitel számít, mert az állapotot nem pusztán a testsúly, hanem a szervezet inzulinra adott válasza is befolyásolja. Ugyanannyi kalória eltérő hatással lehet a vércukorra, az éhségre és az inzulinszintre attól függően, hogy milyen összetételű az étel. Az életmód - például a rendszeres mozgás, az alvás, a stresszkezelés és a rostban, fehérjében és rostokban gazdagabb étrend - javíthatja az inzulinérzékenységet akkor is, ha a kalóriabevitel önmagában nem változik jelentősen. Emiatt az IR kezelése általában nem csak fogyásról, hanem hosszú távon fenntartható életmódról szól.

Forrás: Életmód Orvosi Központ – Prima Medica 

Gyógyhír Magazin