Az emlőrák egyre több fiatalt is érint

Az emlőrák a nők egyik leggyakoribb daganatos betegsége: élete során körülbelül minden nyolcadik-kilencedik nőt érint. Az elmúlt években ráadásul jelentősen, mintegy harmadával emelkedett az 50 év alatti betegek száma is. Mivel a korai stádiumban felismert emlődaganat jó eséllyel eredményesen kezelhető, kiemelten fontos a rendszeres emlőszűrés és az egyéni kockázati tényezők figyelembevétele.

Az emlőrák kialakulásának kockázatát növelő tényezők közé tartozhat többek közt az:

• idősebb életkor,
• emlőrák előfordulása a családban, különösen közeli hozzátartozóknál,
• korai menstruáció (12 éves kor előtt) és a késői menopauza (55 éves kor után),
• első terhesség 30 éves kor felett vagy a terhesség hiánya,
• a szoptatás elmaradása,
• egyes hormonális fogamzásgátlók alkalmazása,
• bizonyos öröklött genetikai eltérések, például a BRCA1 és BRCA2 génmutációk (amelyek vérvizsgálattal vizsgálhatók),
• korábbi mellkasi sugárkezelés,
• hosszú ideig alkalmazott kombinált hormonpótló kezelés,
• menopauza utáni jelentős testsúlygyarapodás,
• életmódbeli tényezők, például tartós stressz, mozgásszegény életmód, túlzottan feldolgozott élelmiszerek és cukorban gazdag étrend, valamint bizonyos környezeti hatások).

Ezek tehát a szűrésre okot adó tényezők, vagyis azok, amelyek megléte esetén akkor is fontos részt venni az emlő ultrahang vizsgálaton, ha nincs semmilyen gyanús jel vagy elváltozás. Az ajánlások szerint fiatal felnőtt kortól minden esetben ajánlott évente egy emlő ultrahang vizsgálatot is elvégeztetni.

Milyen azok a jelek, amelyek szükséges az emlő ultrahang?

Amennyiben konkrét változást, tünetet érzékel egy nő az emlőjében vagy akörül, nem szabad késlekedni az emlő ultrahang vizsgálattal. Ez a 9 leginkább figyelemfelkeltő jel:

1. Tapintható csomó vagy megvastagodás az emlőben vagy a hónaljban.
2. Emlőfájdalom, különösen, ha egyoldali, tartós vagy jól körülhatárolható területre korlátozódik.
3. Váladékozás a mellbimbóból, főként, ha véres, vagy csak az egyik oldalon jelentkezik.
4. Az emlő vagy a mellbimbó alakjának, méretének megváltozása, behúzódás vagy deformitás.
5. Bőrelváltozások az emlőn, például bőrpír, megvastagodás, narancshéjszerű bőr vagy nem gyógyuló seb.
6. Hónalji nyirokcsomó-megnagyobbodás, amelynek eredete tisztázásra szorul.
7. Ciszták és jóindulatú elváltozások, amelyeket el kell különíteni a szolid képletektől.
8. Emlősérülés, ha vérömleny vagy egyéb károsodás gyanúja merül fel.
9. Várandósság és szoptatás idején jelentkező emlőpanaszok kivizsgálására, mivel ilyenkor az ultrahang az elsőként választandó képalkotó módszer.

Továbbá az ultrahang vizsgálat teszi lehetővé az emlőimplantátumok ellenőrzését, illetve az implantátum melletti elváltozások vizsgálatát és ugyancsak az ultrahang alkalmas a mammográfián észlelt eltérés további vizsgálatára, az elváltozás pontosabb megítélésére.

Kell-e választani a mammográfia és az emlő ultrahang közt?

A két vizsgálat nem egymás helyettesítője, hanem gyakran egymást kiegészítő módszer. Hogy melyikre van szükség, azt elsősorban az életkor, az emlőállomány szerkezete, a panaszok és az egyéni kockázati tényezők határozzák meg – magyarázza dr. Csókás Csilla, az Ultrahangközpont – Prima Medica radiológusa.

– A mammográfia elsősorban a szűrővizsgálatok alapmódszere, különösen 40–50 éves kor felett. Segítségével olyan apró eltérések, például meszesedések is felismerhetők, amelyek akár a korai emlőrák jelei lehetnek, és amelyek ultrahanggal nem mindig láthatók. Az emlő ultrahang különösen hasznos fiatalabb nőknél, akiknél az emlőállomány általában sűrűbb, illetve kiegészítő vizsgálatként is alkalmazható, ha a mammográfián eltérés látható, vagy egy tapintható csomó pontosítása szükséges. Terhesség és szoptatás alatt jelentkező panaszok esetén általában ez az elsőként választott képalkotó vizsgálat.

Összességében tehát nincs olyan, hogy mindenki számára „jobb” vizsgálat: a mammográfia és az emlőultrahang más-más eltérések felismerésében erős. A megfelelő módszer kiválasztását radiológus javasolja az egyéni körülmények alapján.

Dióhéjban

Emlőultrahangra akkor érdemes menni, ha az emlőkben olyan panasz vagy eltérés jelentkezik, amelynek kivizsgálása szükséges. Az ultrahang különösen fontos vizsgálat lehet fiatalabb nőknél, sűrű emlőállomány esetén, várandósság vagy szoptatás alatt, illetve akkor is, ha a mammográfia vagy más vizsgálat kiegészítésre szorul. Segítségével elkülöníthetők például a folyadékkal telt ciszták és a szolid elváltozások, valamint szükség esetén a mintavétel is pontosabban irányítható. Panaszmentesen, szűrési céllal az ultrahang alkalmazása életkortól és egyéni kockázattól függ, ezért érdemes nőgyógyásszal vagy radiológussal egyeztetni, hogy mikor és milyen gyakorisággal indokolt a vizsgálat.

Forrás: Ultrahangközpont – Prima Medica

Gyógyhír Magazin