Az IBS funkcionális bélbetegség, ami azt jelenti, hogy szervi problémát nem lehet kimutatni a bélrendszer krónikus vagy visszatérő működésbeli zavarai mögött. A tünetek a hasmenéstől a székrekedésig sokfélék lehetnek, sokszor épp e kettő váltakozása jellemző. Gyakori panasz a gázképződés, a puffadás, a görcsös hasfájás és a hallható bélmozgás is. Közös vonás a vastagbél, főképpen a leszálló bélszakasz görcsös, fájdalmas állapota. A panaszok sok esetben étkezés után lépnek fel erős felfúvódás kíséretében, és bizonyos érzelmi állapotok – félelem, bizonytalanság, stressz – hatására egyértelműen rosszabbodhatnak. Az IBS további jellemzője, hogy a betegek fájdalomküszöbe lecsökken, emiatt azokat a bélmozgásokat, gázképződéseket is komolyabb panaszként élik meg, amelyek egyébként nem okoznának gondot.

Sokszor idegi alapon alakul ki
Bár a betegség oka ismeretlen, hátterében a bél–agy tengely (a bél és az agy összeköttetése) zavarát, károsodását sejtik. Ezt igazolja, hogy az irritábilis bél szindróma nagy eséllyel jön létre idegi alapon: sokszor lelki feszültséggel, depresszióval, szorongással, álmatlansággal, fáradtságérzéssel párosul. Az is előfordulhat, hogy a bél-agy tengely zavarát hormonális okok vagy sikertelen stresszkezelési minták okozzák. 

A betegség mögött egyes esetekben élelmiszer-túlérzékenység is állhat, s kialakulását elősegíti a rostban, ballasztanyagokban szegény táplálkozás. Emellett fertőzések is növelhetik az IBS kockázatát, erre utal, hogy a panaszok sokaknál valamilyen fertőzés után jelentkeznek, valószínűleg a bélflóra megváltozása miatt. Az IBS pszichoszomatikus eredetére is van példa, ezt bizonyítják azok az esetek, amikor antidepresszáns kezeléssel sikerült megszüntetni a súlyos tüneteket. 

Hogyan kezelhető?
Mivel krónikus betegségről van szó, nagyon fontos a hosszabb távú, kúraszerű kezelés, görcsös fájdalmak esetén pedig a görcsoldás, fájdalomcsillapítás. Az IBS kezelésének fontos lépése a bélflóra helyreállítása, gyakori jelenség ugyanis a baktériumflóra egyensúlyának felborulása. Emellett szóba jöhet olyan anti-szerotonin hatású készítmények alkalmazása is, amelyek a bél érzékenységét, görcskészségét csökkentik, illetve a kezelőorvos antidepresszánsokat és nyugtatókat is javasolhat.

A táplálkozási szokások átalakítása ugyancsak segítheti a tünetek enyhítését. A betegeknek rendszeresen és gyakran, legalább naponta ötször kell étkezniük, kis adagokban. Érdemes megfontolni a fermentábilis oligo-, di-, mono- és poliszacharidok megvonását is: ezek a szénhidrátok azért okozhatnak gondot, mert emésztetlenül jutnak el a vastagbélbe, ahol fermentációjuk gázképződéssel jár.

Ilyen szénhidrátokat tartalmaz például a vörös- és a fokhagyma, a káposzta, a kelbimbó, a brokkoli, a karfiol, a lencse, a bab, a szilva, a barack és a cseresznye.

Emellett fontos, hogy a betegek odafigyeljenek a bőséges folyadékfogyasztásra és a megfelelő rostbevitelre is, például korpa vagy gabonapelyhek formájában.

Szerdahelyi Krisztina

Gyógyhír Magazin