A nyári élmények és szabadságok után ősszel ismét teljes erőbedobással visszatérünk munkahelyünkre, szeptemberben elindul az iskola is. Bár búcsút mondunk a nyári szabadságoknak ideális esetben egy olyan közösségbe térünk vissza, ahol támogató és befogadó közösség fogad bennünket.

Alapvető elvárásként tekinthetünk rá, a biztonságos közösség mégsem garantált minden munkahelyen vagy oktatási intézményben. A munkahelyi és iskolai zaklatás súlyos probléma, amely komoly lelki terhet róhat akár felnőtt, akár gyermek érintettekre. Éppen ezért elengedhetetlen, hogy nyíltan beszéljünk róla, felismerjük a jeleit és merjünk segítséget kérni vagy felajánlani. Fontos, hogy ne csak akkor cselekedjünk, amikor mi magunk vagyunk a bántalmazás elszenvedői, hanem akkor is, ha kollégánkat, gyermekünket vagy bárki mást érhet abúzus, legyen az akár egy másik diák, akár a tantestület, illetve a munkahelyi közösség tagja részéről.

Mikor beszélhetünk iskolai zaklatásról?

Az iskolai zaklatás során egy diákot tartósan, szándékosan bántalmaznak, történjen ez fizikai, verbális, érzelmi vagy online térben. Mire gondoljunk például? Gúnynevek használatára, rendszeresen megalázó vagy sértő megjegyzésekre, kiközösítésre, online vagy az osztály előtti nyilvános megszégyenítésre, dolgok elvételére és tönkretételére.

Egy 2024-ben, 1000 fő részvételével készült felmérés szerint, amely Monster High és az Anti-Bullying Allience együttműködésében valósult meg, a 6 és 11 év közötti angol diákok 37 százaléka saját bevallása szerint már élt át zaklatást a kortársai részéről és megközelítőleg minden második tanuló került már olyan helyzetbe, amikor nem tudta eldönteni, hogy a barátai csak viccelnek vele, vagy valójában bántó szándékkal viselkednek.*

Az UNICEF Magyarország széleskörű felmérést végzett a magyar középiskolás gyerekek iskolai zaklatással kapcsolatos tapasztalatairól. A felmérésből kiderül, hogy a válaszadók 66%-a tapasztalt tanulmányai során rendszeresen fizikai, lelki, vagy verbális bántalmazást, az esetek közel felében mindez napi szinten történt. A bántalmazások elkövetői jellemzően az osztálytársak, azonban vannak esetek, amikor az iskolai közösség más tagjai azok. A bántalmazó viselkedésben alkalmanként pedagógusok is érintettek, a válaszadók 21 százaléka számolt be ilyen esetről. **

Mit tehetünk szülőként?

• Figyeljünk a gyermek viselkedésére! Minden változás (hangulatingadozás, étvágy- vagy magatartásbeli változás) figyelmeztető jel lehet, ha valami történt gyermekünkkel.
• A hosszú csend a gyerekszobában nem feltétlenül jelenti azt, hogy minden rendben van. Fontos tisztában lennünk azzal, hogy mivel tölti gyermekünk a szabadidejét.
• Töltsünk minőségi időt együtt! Biztosítsunk teret és időt arra, hogy gyermekeink megnyíljanak, beszéljenek magukról és megosszák a nehézségeiket. Legyünk érdeklődőek, de várjunk, ameddig gyermekünk feloldódik és mesélni kezd, igyekezzünk megérteni a helyzetét.
• Baj esetén forduljunk az óvodai-iskolai segítők és az iskolapszichológus felé. Vegyük fel a kapcsolatot a Kék Vonallal, súlyos esetben pedig keressük fel a rendőrséget.

Mikor beszélhetünk munkahelyi zaklatásról?

Munkahelyi zaklatásról akkor beszélünk, ha valakit tartósan, célzottan negatív bánásmód ér a munkahelyén, ami érzelmi, mentális vagy fizikai egészségét is károsíthatja, kihat a munkavégzésére, valamint a magánéletére. A zaklatás gyakran pszichoszomatikus tüneteket okoz, például alvászavarokat, szorongást, motivációhiányt vagy addikciókat. A leggyakoribb formái közé tartozik a nemi, életkori, etnikai vagy szexuális alapon történő verbális, fizikai vagy érzelmi bántalmazás, kirekesztés, megfélemlítés, illetve a méltóságot sértő bánásmód.

A munkahelyi zaklatás azonban nem minden esetben könnyen felismerhető. A mobbing, vagyis a csendes zaklatás észrevétlen – ilyen például a diszkrimináció, a pletykák terjesztése, állandó kritizálás, vagy az is, ha figyelmen kívül hagyják a munkavállaló munkával kapcsolatos ötleteit. A munkavállalók gyakran hosszú ideig egyedül próbálnak megküzdeni a helyzettel, mielőtt segítséget kérnének.

Mit tehetünk, ha munkahelyi zaklatást tapasztalunk?

• Azonosítsunk a helyzetet és ne alkalmazkodjunk! Adjunk visszajelzést bántalmazónknak, érzelmeinket kifejező, énközléseket tartalmazó beszélgetésben.
• Ha nem tapasztalunk változást a bántalmazó részéről, forduljunk a HR munkatársakhoz, majd a szervezet vezetőjéhez. Munkajogász is a segítségünkre lehet.
• Megoldás lehet a munkahelyi légkörpozitív változása, vagy a munkahely elhagyása. Az érzelmi trauma és a megterhelés feldolgozásában pszichológus szakember segítségét kérhetjük.
• Ha a zaklatás a kollégánk irányába történik, álljunk mellé támogatóan. Hallgassuk meg, jelezzük felé, hogy nincs egyedül és bátorítsuk, hogy forduljon bizalommal a megfelelő szervezethez vagy vezetőhöz. Emellett mi magunk is jelezhetjük az esetet – akár név nélkül – a munkáltatónak vagy egy belső etikai csatornán, hogy elindulhasson a kivizsgálás.

A bántalmazás az élet bármely területén megjelenhet, de semmilyen formában nem elfogadható. Senki sem érdemli meg, és a bántalmazott soha nem felelős a kialakult helyzetért.

Gyógyhír Magazin